Laborcz Mónika

Laborcz Mónika (1941.november 14.-)

Egy olyan művésznőről van szó, akinek egész munkásságát átszőtte a természetközeliség.

Gyermekkorától foglalkozott művészettel. 1965-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskolán. Szobrász édesapja mestere is volt egyben. Eleinte kerámiával és samottal dolgozott, kerti plasztikákat készített. Később a raku, majd a porcelán felé fordult. Plasztikái egytől egyik finoman, aprólékosan kidolgozott művészi alkotások. Minden egyes darabja a természet egy kis eszenciája. Rövid ideig festményeket is készített. Fákról, aztán meg gesztus jelleggel fa érzésekről. Olyan elképesztően termékeny művész, hogy szégyellni kezdtem magam, hogy ezt az egy darabot, ráadásul egy meglehetősen korai munkáját tudom csak mutatni. Ám, ahogy minden alkotása, ez is magáért beszél. A kerekded forgástestek, mint nagy tenyerek sorakoznak egymás felett, kézben tartva az életet, amely általa a mi életterünkbe kerül. 

1959-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban. A Dési Huber István Körben Gráber Margit és Laborcz Ferenc tanítványa volt. A Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakán 1965-ben diplomázott. Dolgozott a Siklósi Kerámia Szimpozionon (1972), a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban (1983), rendszeres résztvevője a Gyulai Művésztelepnek. A MKT (1975) tagja. 1972: Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Faenza, diploma. A figurális kompozíciók érdeklik, ezekben az érzelem kifejezésére törekszik. 1980-ig samott kerti plasztikákat készített, a 80-as években a raku technika foglalkoztatta. 1989-től elsősorban porcelánnal dolgozik, egyre inkább a szobrászat műfaja felé közelítő porcelán- és bronzkompozíciókat készít.