Hollóházi vitéz, avagy van élet a nippen túl...
Amikor a Hollóházi porcelánra gondolunk, sok minden eszünkbe jut. Szép színes teáskészletek és rengeteg érdekes nipp a nagyi vitrinjében. A hatalmas lovas, hetyke bajuszával semmiképpen nem egy jellegzetes darabja e nagy múltú manufaktúrának.
A hollóházi gyár 1777-ben üveghutának indult, majd 1831-ben kezdett kőedénygyártással foglalkozni. Díszműárut a 20.század elejétől, porcelánt pedig a 1.világháborút követő államosítás után kezdtek készíteni. A 60-as években a művészeti szemlélet előretörésének eredményeként, a hollóházi gyár jelentős szerephez jutott. A modern tervezők, mint például Veress Miklós és Seregély Márta új formavilága és az iparművészeti tárgyak széles körű terjesztése folytán, a gyár figurái és dísztárgyai hatalmas népszerűségre tettek szert. A büszke huszár, esetleg János vitéz, feltételezhetően Veress Miklós munkája a 60-as évek első feléből. Egy sorozatgyártásba nem került, igen rövid széria darabja. Hatalmas mérete és aprólékos kidolgozottsága valószínűleg nem tette lehetővé az állandó gyártást.
Máz alatti kék festése az Aquincumi gyár aquazur technikájának előképe. Magyaros motívumai, elképesztő spagetti haja és kackiás bajsza alatti mosoly, mind az állandó jókedv hordozói. Egy gyűjtő számára érték, egy otthon számára vidám, tartalmas látványelem a mindig derűs hollóházi óriásnipp, amely méretének és formájának köszönhetően ma is megállja a helyét a modern lakberendezésben.