A Forma Boutique Webshop honlapja a legjobb felhasználói élmény érdekében sütiket (cookie) alkalmaz. Weboldalunk használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tudnivalók

Carl Kauba, a boldog békeidők derűje

 Az antik tárgyak olyan sötétek, mondta egyszer egy fiatal barátom. Ezt a meghatározást, mármint az antik jelzőt, elvileg a 100 évnél idősebb tárgyakra használjuk, de jellemzően inkább az 1900-tól visszafelé készült alkotásokat aposztrofáljuk így. Igaz.

 Az antik tárgyak olyan sötétek, mondta egyszer egy fiatal barátom. Ezt a meghatározást, mármint az antik jelzőt, elvileg a 100 évnél idősebb tárgyakra használjuk, de jellemzően inkább az 1900-tól visszafelé készült alkotásokat aposztrofáljuk így. Igaz. Ezek a tárgyak nagy általánosságban sötétebbek mint ifjabb társaik. Ez legfőképpen az anyaghasználat miatt van így, bár a korabeli ízlés, a művészet eleganciával való összekapcsolódása is nagy szerepet játszik ebben. Egykor ugyanis a sötét dolgokat látták impozánsnak, hatalmat és erőt kifejezőnek. A képen látható bronz szobor még éppen az antik kategóriába sorolható, 1895 körül, alig a századforduló előtt készült. Egy bécsi szobrászművész, Carl Kauba kezei közül került ki, aki korának egyik legismertebb alkotója volt. Érdekes megjegyezni, hogy már életében igazán internacionális művész volt, alkotásai Európában és az USA-ban is rendkívül közkedveltek voltak. 

Carl Kabua 1865-ben Bécsben született egy cipészmester fiaként. Karl May regényeit olvasva már gyermekkorában nagy rajongója lett az amerikai vadnyugatnak. Művészeti tanulmányait a bécsi Művészeti Akadémián folytatta, majd Párizsba utazott tanulmányútra. Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy járt e valaha amerikában, minden esetre művészetének fő témakörét az amerikai vadnyugat szereplői adták. Elképesztő aprólékossággal készítette az őslakos indiánokat, lovasokat, cowboy-okat ábrázoló szobrait és plasztikáit. Mesterévé vált a bécsi polycrome, azaz több színnel patinázott bronz technikájának, így téve alkotásait még részletgazdagabbakká. Híresen lelkes, precíz művész volt, aki otthonában dolgozott és az öntödében személyesen irányította minden egyes agyag modelljének öntését. Nem csak művészként, hanem üzletemberként is elképesztő teljesítményt nyújtott azzal, hogy 1895 és 1912 között műveinek jó részét Amerikában értékesítette, így szerezve egészen különleges népszerűséget. Bécsben 1922-ben halt meg, számtalan máig közkedvelt és nem utolsó sorban rendkívül értékes műalkotást hátrahagyva.

A vidáman mosolygó női mellszobor a századforduló bécsi bronzszobrászatának jellegzetes darabja, a boldog békeidők klasszikus megtestesítője. Aprólékosan kialakított ruhája és prém stólája megszólalásig idézi a valóságot, szorosra tűzött haja a XIX. századi szigor utolsó lehelete. A derűs, fiatal arc egy remek, nyugodt és gazdag időszak, a monarchia és Bécs jólétének jelképe. Több mint egy évszázad rengeteg tapasztalatát, a történelem elkerülhetetlen következményeit hordozó, sokatmondó és történeteket mesélő darab, mely közelről, alaposan szemügyre véve már egyáltalán nem sötét. Sőt…

Lakáskultúra online - Egy tárgy, egy történet

Archívum