Zsolnay, Zsolnay, megint Zsolnay...
Immár elég hosszú pályám folyamán visszatérő fogalom a „Zsolnay” tárgy. Az 1852 óta létező, pécsi manufaktúra alkotásaival való találkozások, időről időre felfrissítik a szerelmemet az iparművészet, a dekoráció művészete iránt. Újra és újra rácsodálkozom valamely időszak pazar darabjára.
A közel 170 év távlatából már nyugodtan állíthatjuk, a Zsolnay Manufaktúra minden időszakban tudott maradandót alkotni. A háború utáni államosított években kísérletezésnek adott teret. A hatvanas évektől kezdődően alkotóműhelyében a porcelán és a kerámiaművészet nagyjai próbálhatták ki elképzeléseiket, alkothattak haladó módon, akár nagy méretben is. A képen látható Zsolnay váza ezen időszak alkotása. Mázas, samottos kerámia. Az időszaknak megfelelően, megjelenésével, esztétikumával kíván hatást gyakorolni a belsőnkre, önálló témát nem hordoz. A téma, a forma és a hatás. Ami biztos, hogy a hatás meg is van, mert olyan húzása van ennek a tárgynak, hogy azt már tömegvonzásnak mondanám.
Korával és formájával fricskát mutat az időnek, ugyanolyan intenzív élményt okoz ma is mint 50 éve. Egyedi művészeti alkotás, amelyben lakásunk egy éke és önkifejezésünk egy lehetősége is benne van.