Szófa a javából - Otto Wagner
Iparművészeti kutatásaim során rengeteg zsákutcához érkeztem már. Az egyértelműségek mellett, minthogy alapanyag, technika, kormeghatározás, az alkotó személye sokszor ismeretlen marad. Nincs jelzés csak anyag és forma. A lelkesedés azonban töretlen s egy pazar darab érkezése mindig feltüzeli a kíváncsiságomat. Ez alkalommal egy igazán karakteres bútor nem hagyott nyugodni. Első látásra magával ragadott az impozáns egyszerűség, a tiszta, esszenciális elegancia, amely a 20. század első felének, legfőképpen az art deco stílusnak a sajátja. A réz papucsos lábak használata a századfordulótól volt jellemző, ám az erőteljes váz már későbbi időpontot sejtet. Kerestem, kutattam és találtam is egy nagyon hasonló darabot egy kis, osztrák múzeum oldalán. Az analógia kis háttámlával készült, pontosan ilyen vázzal és lábakkal. Mintha testvérek lennének. Készítője az Alexander Albert manufaktúra, tervezője Otto Wagner, a haladó szellemű építész, aki a századelőn Bécs városát elindította a szecesszió útján s akinek nevéhez fűződik a bécsi Posta-takarékpénztár épülete, amely a modern építészet előfutára. Ezen intézmény igazgatójának tervezett Wagner 1906-ban dolgozószobát s benne ezt a csinos szófát.
Megvásárolható itt
Eddig szuper, gondoltam, mindjárt megnézem a manufaktúrát, találok még néhány hasonló darabot és meg is vagyunk. De ugye ember tervez… Semmi egyebet nem találtam. A manufaktúra csak egykori cégbejegyzésekben szerepel, tárgyai, alkotásai nem maradtak fenn. Működésének részleteit homály fedi. Az Otto Wagner által tervezett bútorokra ugyan jellemző a réz papucs, de inkább finom vonalú, jugendstill darabokat tervezett. Kezdett elhomályosulni a bizonyosság lehetősége. Vajon a megszólalásig hasonlító pompás szófa csak előkép alapján készült vagy valóban Otto Wagner munkájával van dolgom? Tűnődve bámultam a bársonyba és rézbe öltöztetett geometrikus harmóniát, elképzeltem fényárban úszó loft lakásban, egy romantikus "urban jungle" térben, otthon, természetesen, egy dolgozószobában és mondhatom mindenhol pazar volt. Biztos válasz helyett most marad a bizonytalan, viszont marad vele az esztétikum és az évszázadon átívelő karakteres elegancia, amely, bárki készítette is, kiállta az idő próbáját.
Lakáskultúra Online