Egy enteriőr története, avagy hirtelen stíluskavalkád
Amikor bejön hozzám egy ember, aki a lakását rendezi be, sokszor felmerül a kérdés, melyik stílushoz, irányvonalhoz vonzódik. Mely időszak tárgyaiban találja meg a sokat adó esztétikai és azonosulási élményt. Ez mindig jó kiindulás hiszen akár a keretet akár a tartalmat meghatározhatja. Az utolsó ilyen alkalom akkor történt amikor a fotó fal éppen ki volt ürítve. Lelkesen kezdtünk összerakni egy kis kávézósarkot egy napfényes lakás francia erkélye elé. Ajánlottam légies retro asztalt de a hölgy egy dekoratív art deco-t választott. Javasoltam egy szép korabeli lámpát az asztalra de ő tálat szeretett volna. Kevés keresgélés után előjött egy pazar szecessziós kínálóval. Ajjaj, gondoltam, ez nem lesz így jó. De hagytam mert mit tudhatok én arról mi kell neki. Aztán előkerült egy jégcsap lábú mid-century modern szék, iparművészeti kerámia kaspó és legnagyobb meglepetésemre két klasszikus retro fa kócsagot biggyesztett a szecessziós tál mellé. Mi lessz ebből?
A hölgy sürgött, forgott, talált egy szép növényt, betette a kaspóba, jobbra majd balra tolta a széket, forgatta az asztalt, tologatta a madarakat, az én fejem kicsit már zsongott, amikor hátra lépett, és azt mondta: kész. Ezeket szeretném. Nem tudnám összefoglalni amit éreztem, mert a szégyentől a féltékenységen át a frenetikus látvány okozta mámoros örömig minden volt 10 másodperc alatt. S az összevisszaságból, a három különböző korszakból egy egység alakult ki. Elképesztő összhang és harmónia áradt a kis enteriőrből. A kaspó eggyé vált a növénnyel és a természetből kihajoló szecessziós lánnyal, a szögletes art deco összesimult a könnyed retróval, a fa kócsagok pedig a maguk egyszerűségével váltak szobor kompozícióvá, és a kis miliő természetes kohéziós elemévé. Minő meglepetés. A 20. század egészét felölelő stílus kavalkád csodás enteriőrré változott. Nem kellett választani, szűkíteni csak észre venni mi mindenre képesek együtt!