Anyaság jobbról, anyaság balról
A magyar art deco kerámiaművészet kifejezetten érdekes szelete mind az art deco, mind pedig a magyar kerámia művészetnek. A pompás, fényűző stílus amely az 1920-as, 30-as években Amerika után Európába is begyűrűzött, olyan időszaka volt az iparművészetnek amely ismét közel hozta a műalkotást az emberhez, amelyben a műtárgy ismét l’art pur l’art, dekorációként, natúr örömforrásként jelenik meg az élettérben. Nem keressük a funkcionalitást, örülünk a formának, a színnek, az alaknak, az érzéseknek amiket kelt bennünk. Nem igényeljük hogy hasznos legyen csak nézzük és beengedjük a hatást amit kelt.
Az érdekes, szinte gyermekded formavilág, az erős, intenzív színek, az egyszerű, hétköznapi témák elterelték a figyelmet a szörnyűségről, hogy az egyik világégést, elkerülhetetlenül követő második már a küszöbön kopogtatott. Az art deco nő szeme mindig csukva van, arcán halvány mosollyal utasítja el az elkövetkezendők látványát és feledkezik bele a chelston őrült ritmusába. E stílus szülötte a magyar kerámiaművészet kiemelkedő alkotóinak, a Komlós testvéreknek a műhelyéből származó anya-gyerek kompozíció.
Mintha csak egy Disney mesében lennénk, úgy trappolnak az elefántok előttünk. Olyan találó az egész. A borjacska ahogy ellenáll anyjának, az elefánt mama ahogy elszántan húzza gyermekét, nem törődve semmivel. Édes, vidám megfogalmazása mindannak amit anyánkkal dacolva vagy gyermekünkkel küzdve átélünk. Jellemzően az art deco-ra, ultra mély érzések játékos köntösben. Anyaság jobbról, anyaság balról, és egy könnyes mosoly!!