Divatbemutató a Hotel Duna Inter-Continentalban - avagy plakát, plakát, plakát
Időről időre magával ragad a plakátművészet egy darabja. Az utca művészete, ahogy Párizsban egykor nevezték, hatalmas energiával forgatta fel a korabeli közhangulatot, mind kifejezésmódjával, mind pedig polgárpukkasztó témaválasztásaival. A plakát, a nyomdatechnika fejlődésével a 19. század második felében jelent meg, majd a századfordulóra már megszokottá vált, a színes utcakép része lett. Hatalmas művészek keze munkája nyomán alakult, úgy mint Toulouse Lautrec, Alfons Mucha és még sorolhatnám. Az iparosodás során naggyá vált gyárak remek lehetőséget láttak a plakát adta reklámfelületben és megbízásaik nyomán létrejöttek a plakátművészet ikonikus darabjai. Új, szellemes, színes de legfőképpen szabad és féktelen módja nyílt meg az ábrázolásnak a plakát által. A reklám mellett rendkívül fontos volt a kultúra, amely az Úri közönség szórakozási lehetőségeit visszhangozta és a 20.században előre haladva egyre jelentősebbé vált a politikai propaganda témaköre is. Magyar vonatkozásai szintén óriási nevek mentén alakulnak, mint Bortnyik Sándor vagy Faragó Géza.
A 2.világháború utáni időszak természetesen e művészeti ágban is hozott változásokat, s a rendszernek megfelelően elsősorban a propaganda volt előtérben. Idővel ismét felvirágzott a kultúrális téma és megjelent az új, modern látásmód. Elterjedt a könnyűzene és azonnal szimbiózisba lépett a plakáttal. A poszterek és plakátok felhasználása egyre szélesebb körű lett. Az élet minden területén megtalálhatóak voltak. A rendelőben fogmosást népszerűsítő, az üzemben munkavédelmi, az iskolában mozgásra buzdító plakát volt kirakva. A képen látható darab talán egy Centrum áruház előterében lehetett. Nem tudom mennyire számított hétköznapinak egy divatbemutató a Hotel Duna Inter-Continentalban 1986-ban, s kik lehettek a szerencsések, akik megnézhették, de a kép magáért beszél. Magán hordozza a jó reklám plakát minden ismérvét. Egyszerű, látványos, sokatmondó! Imádom a finom, kontúr vonalas rajzolatot, a kevés, de harsány színt, központban a nővel, a túlzásoktól sem mentes, fodros ruhakölteményben. A soha ki nem hunyó nőiesség és elegancia jut róla eszembe. Mert mindegy milyen korban élünk, a plakát amin nő van és divat, az örök!