kedvenc, kedvenc női akt
Időről időre előfordul velem, hogy az üzletben lévő alkotások éppen nem ihletnek meg. Elképesztő formák, gyönyörű vonalak, finom és harsány színek között mégsem találom a szívem csücskét, a heti kedvencet, akivel egy csendes órát eltöltve ismét megtalálom önmagam. Ilyenkor csalni szoktam és otthonról választok. Szerencsére követve a saját útmutatásomat, nem sok, de csupa örömteli tárgy van otthon. Ennek az alkotásnak valamivel személyesebb a története mint, hogy elmondjam róla, a hatvanas években, Hollóházán készült és mázas porcelán. Még egészen kezdő voltam amikor először találkoztam vele. Akkortájt a "retró", azaz a 2. világháború utáni időszak termékei bizony egyáltalán nem számítottak érdekesnek. Inkább valamiféle giccsnek, szuvenírnek tekintették a szakértők. Az aprólékos antikot és a feszes art deco-t becsültük.
Egy bolhapiacon láttam meg, az ikonikus verseny utcai piacon. Iszonyatosan megtetszett. Amilyen nőiességgel fekszik. A nagy lapát keze, az aránytalanul kis feje, a gömbölyded formák. Az egész valami másnak tűnt mint az addigiak. Sok gondolatot ébresztett bennem akkor. Mindegy, hogy mekkora a feje? Mindegy mennyire valóságos? A modern művészet felé tettem meg az első lépéseim egyikét. Megértettem, vagy inkább megéreztem, mindegy mi az alkotás, az engem ért hatás a lényeges. Mindegy milyen a feje, vagy van e egyáltalán feje, ha kifejezi számomra a nőiességet. Megvettem, rettentően örültem neki. És hát kereskedőként el is adtam. De elfelejteni nem tudtam. Bekerült abba a gyűjteménybe, amelyben azok a tárgyak vannak amelyeket nem kellett volna eladni. Keresni kezdtem hát, mindenhol figyeltem, hátha ismét rálelek. Nagyon soká nem volt szerencsém. Évek teltek el, már bőven lakberendezéssel és a csodás retróval foglalkoztam amikor ismét megláttam egy piacon. Futva közelítettem meg a standot. Felkaptam, megnéztem. Valószínűleg többet fizettem érte mint kellett volna, de mindegy volt. Kellett! Mert azóta is olyan sokat jelent nekem. Beszél a nőiességről, a művészetről, a szabadságról, de legfőképpen arról a vonzerőről ami független minden külsőségtől!